Beszámoló
Előkészületek:
Az eredeti tervtől eltérően a nemzetközi mester kurzusra ketten utazunk Molnár
szenpájn. Sajnos Gabi szenpájn az egyetemi vizsgái miatt nem tud eljönni a
szemináriumra. A Gasshokut Morio Higaonna 10. dan, Tetsuji Nakamura 6. dan, és
Masakazu Kuramoto 6. dan senseiek vezetik. Az előkészületek rendben zajlottak.
Úgy érzem, ami tőlünk tellet azt megtettük. A papírok, a pénzek, a vonat, a
szállás és biztosítás rendben vannak. Az edzéseken is készültünk, igyekeztünk
feledzeni a testünket, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen részünk. Amit
idáig videón láttam arról azt vettem le, hogy ezek iszonyat kemény palik! Mi felkészültünk.
Mégis rossz előérzetem van, bár lehet csak a szokásos utazás előtti lámpaláz.
Nagyon várom már az indulást. János nem mondja, de szerintem Ő is. Eldöntöttem
írok egy kis útinaplót, és kép és videó felvételekből készítünk egy kisfilmet
is a Ten-Shin KSE. weboldalára. Van még egy célom, szeretnék fotózkodni az
okinawai Goju-Ryu Karatedo élő legendájával Higaonna nagymesterrel.
2011.
04. 15.
- -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Kedden
kora délután indultunk Jánossal. Záhonyig vidám beszélgetéssel, tervezgetéssel
telt az idő. Határátlépésnél a túloldalon útlevelünket és csomagjainkat is
átvizsgálták. Nekem szinte teljesen ki kellett pakolni a hátizsákomból.
Természetesen az egyenruhások nem beszélik sem a magyart, sem az angolt. Aztán
sikerül átjutni az ellenőrzésen, és azonnal letámadnak az üzérek. Meg akarják
venni a jegyünket, de nem tudják mivel nem térti, és természetesen pénzt is
váltanának. Ők persze beszélik a magyart, bár szerintem a határőrök is értik,
csak nem hajlandóak magyarul megszólalni. Az állomás a múltat idézi. A falakon
óriási kép mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól egészen a Második Világháború
utáni május elsejéig meséli el az Szovjet nép „hősi” történetét. Megdöbbentő!
Megvesszük a jegyet, és némi segítséggel felszállunk a vonatra. Aztán jönnek a „kellemesnél
kellemesebb” meglepetések. A hálókocsi hihetetlenül kicsi, olyan mint egy cella.
A kalauz nem túl barátságos, csak egyszerűen végzi a dolgát és elveszi a jegyünket.
Mi szeretnénk visszakérni de Ő nem adja. Természetesen Ő is csak a saját nyelvét
beszéli. Ágybelit hoz, mi iszunk egy kis pálinkát az éjszakában, így talán
eltudunk aludni. Az Ő idejük szerint 22: 35 óra van. János kimegy a folyosóra,
Ő el tudja olvasni a cirill betűs írást. Azzal a hírrel jön vissza, hogy nem
holnap délután hanem azt követő nap hajnalban érkezik meg a vonatunk. Lesújtó,
de mit lehet tenni!? János alszik, én forgolódok, de csak nem megy az alvás
pedig nagyon fáradt vagyok. Hajnalban Lembergbe érkezünk, pontosabban Vovba.
Jelenleg ez a hivatalos neve a városnak. Itt öt órát áll a szerelvény. Kimegyek,
keresem a WC-t, megtalálom, de zárva van. Érthető hisz a vasútállomáson állunk.
A kalauz mutatja, menjek az állomásba ott van toalett. Bemegyek, fizetős és természetesen
pottyantós. Igazi balkáni állapotok uralkodnak. Ehhez még edzenem kell a
testhelyzetet felvenni nem probléma, a záró izmokat ellazítani igen.
Délelőtt
írunk sms-t Artemnek és Denisnek is. Az üzenet elmegy, de válasz csak nem
érkezik. János a kalauztól kérdezi helyesen van-e beírva a telefonba a szám.
Nem érti, de segíteni akar és már csörgetné Denist. A telefonszám jó mi
egyelőre nem telefonálunk. Így szinte biztosra vehetjük nem várnak bennünket a
helyiek. Azért én még reménykedek. A terv az, ha nem jönnek ki az állomásra,
elmegyünk a Sport Hotelba és onnan át az edzésre.
2011.
04. 22.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Hát
nem várnak bennünket! A vonatról leszállva a vasúti információhoz megyünk
tájékozódni a vissza útról. Ha azzal a vonattal indulunk haza, amivel jöttünk
tizenegy órával tovább tart az út. Vovban ennyit áll a vonat. Az információban
lévő hölgy itt is csak ukránul beszél. Király! Mindegy mi kézzel-lábbal
elmagyarázzuk mit akarunk. Ő leírja a haza út részleteit. Azt már nem tudja megmutatni
a térképen, hogy a „vagzal” magyarul vasútállomás hol van. Ennek is örülünk.
Majd a kevésbé segg szagú váróterembe megyünk térképet venni és várni, hogy nyisson
a hotel. Veszünk térképet amin természetesen nem az utcák vannak, hanem a város
környéke. Olyan térképe nincs is. Logikus, vissza természetesen nem cseréli, de
mire is cserélnénk?! Ismét várunk! Hihetetlen mennyi itt az egyenruhás, no nem
a vasutasokra gondolok. Öt óra, az újságárus, aki vasúti alkalmazott elkezdi
ellenőrizni kinek van érvényes jegye. Csak akinek jegye van, vagy fizet az ott tartózkodásért
maradhat a váróban. Javaslatomra elindulunk a Hotelba. Úgy döntünk taxiba
szállunk. A taxi sofőr amerikaiaknak, és „madárnak” néz bennünket. Aztán már
robogunk is a városban. A sofőr úgy vezet mint egy autó versenyző. Közbe
folyamatosan beszél, és fülig ér a szája. Nekem is fülig érne, hisz mint utólag
kiderül a dupláját kéri annak ami járna. A tanuló pénzt meg kell fizetni, de
azért mégis csak pofátlanság. Juhé! Megérkezünk a Sport Hotelbe. Bemegyünk a
portás alszik, úgy döntünk mi is pihenünk kicsit a fotelben. Én nézelődök,
János úgy látom elaludt. Hihetetlen mennyit tud aludni! Aztán felébred a
recepciós néni, aki szintén csak a saját anyanyelvén beszél. Ezen már meg sem
lepődünk. Azon viszont igen, hogy nincs lefoglalva a szállásunk és nem is
hallott sem Denisről, sem Artemről. Mondja, hogy itt nem maradhatunk. Kezdek
bepánikolni. Felhívjuk Denist! Ő beszél
angolul, kicsöng, felveszi. Juhé! Közli velünk udvariasan mosolygósan, menjünk
át a Dinamó csarnok melletti teremhez - itt lesz megrendezve a gasshoku - és Ő
is odajön negyed óra múlva. A csarnok közel van, mi átsétálunk.
Közel
egy óráig fagyoskodunk a reggeli hidegben, csak belül fortyogunk. Mit csinálunk,
ha nem találunk szállást? Talán hazakellene menni? Vagy egyszerűen ide sem
kellett volna jönnünk! Szállingóznak az emberek a szemináriumra, érdeklődünk,
de nem túl barátságosak. Aztán egy fekete színű Land Rover terepjáróval megérkezik
Denis. Szemrebbenés nélkül felparkol a járdára, sem a várakozni tilos tábla,
sem a járda nem zavarja. Azt mondja Ő nem kapott sms.-t, és az a szám egyébként
sem az Övé. Nem is értem miért érzem azt, hogy ez az ember teljesen hülyére
vesz bennünket. Játsszuk a játékot és udvariasak maradunk. Úgysem tudunk mit
csinálni. Egyébként az sem zavarja, hogy látszik rajtunk, legszívesebben
beolvasnánk neki a „szíves vendéglátásért.” Úgy tűnik a tíz perce oly gondosan tervezett
aznapi hazautazás elmarad. Megnyugtat, hogy lesz szállás. Az hogy hol és mibe
kerül arról szó sincs, de már regisztrálunk is a gasshokura. Megkapjuk a két kis csomagot, benne
tájékoztató füzet, belépő kártya, Higaonna mesterről egy poszter, mindez egy
IOGKF.-es reklámszatyorba csomagolva. Öltözőt nem találunk, így a csarnokban
öltözünk át. A terem hideg én hihetetlenül fáradt vagyok a két átalvatlan
éjszaka után. Aztán végre találkozunk egy barátságos, erősen szangvinikus mesterrel.
Ő érti az angolt. Beszélgetünk, pontosabban János beszél, és fordít nekem.
Mondom nagyon fáradt vagyok, Azt mondja az jó, így kijöhet belőlem amit valóban
tudok. Ok. Ez jól hangzik, bár a szállás miatt még mindig aggódok.
 |
| kata tréning |
Végre
elkezdődik az edzés, a három mesterből csak kettőt látok, de a tréning jó!
Higaonna mester kárpótol az eddig elszenvedett kellemetlenségekért,
sérelmekért. Hát ez nem semmi, ahogyan több mint hetven évesen mozdul. Ez az
igazi karate! Katázunk, majd mozgások és alaptechnikák következnek. Öt óra
tömény karate, közben rövid szünet. Nagyon barátságos főleg Nakamura sensei. A
nagymester figyelmét semmi nem kerülheti el. A fehér öves férfinak személyesen
mutatja meg, hogyan kell helyesen megkötni az övet. Nagyon emberséges, nem
olyan, mint az itteni vezetők. Felfigyel a Sakura-Kai-os lógóra a kimonóm
kabátján. Kérdezi ki vagyok, honnan jöttem, ki a mesterem. Büszkén felelem shihan
Takeji Ogawa. - Á Ogawa szenszej! Elismerően bólogat. Büszke és boldog vagyok.
Látom más karatét csinálnak mint mi, az elvek azonosak csak bizonyos mozdulatok
különbözőek. Megnyugodva látom, amit mi csinálunk az jó! Edzés után még mindig
nincs szállásunk. Aztán Denis egyik – lány - tanítványa segítségével végre
megoldódik a helyzet. Van szoba ott helyben a csarnok felett. Szörnyen néz ki.
Meglepetésünkre van a fürdőszobában meleg víz, még az sem zavar, hogy a Tadzsik
gyerekekkel osztozunk a fürdőszobán. 56.-os szoba. János viccesen megjegyzi: -
Ok, hogy magyarok vagyunk, de miért pont az 56.-os szoba?! Egy sör a bárban,
rövid séta, vásárlás reggelire, tusolás és már alszunk is. Végre nem mozog
alattunk az ágy, és tiszták vagyunk. Ez nagyon jó! János szavaival élve: ZSÍR!
2011.
04. 24.
- -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Frissen,
kipihenten ébredtünk. Egy gyors reggeli, majd felkészülés a 9 órakor kezdődő
black belt tréningre. A mai téma Shansin kata, előtte erőfejlesztő páros
gyakorlatok. Nakamura sensei jön és figyel bennünket, elismerően bólogat. Majd
Ő is észreveszi a Sakura-Kaios emblémát. Udvariasan érdeklődik, és
megismétlődik a tegnapi jelenet. Dezsavű érzésem van. Ő is nagyon udvarias. Kiváló
pedagógiai érzékkel tanít. Az erőfejlesztő páros gyakorlatok megerősítik a
testünk külső izmait, míg maga a kata a belső orgánumokat fejleszti. Fő téma a
helyes légzés és az izomfeszítés-ernyesztés. Beszív, megtart - az energiát az
alhasban megforgat - majd kifúj, présel. Nagyon veszélyes gyakorlat, óvatos
vagyok. Először csak részenként majd a teljes gyakorlat sor. Több mint egy órai
alapos munka, lépésről-lépésre, amíg mindenki elfogadhatóan csinálja. Majd
Seyunshin kata. Vége az első foglalkozásnak. A rövid szünetben odaadjuk az
ajándékot a helyiek vezetőjének, vissza mégsem akarom vinni. Fotózkodunk vele,
Ő udvarias és mi is igyekszünk felejteni a meleg fogadtatást. Ez nem megy olyan
könnyen. Mindegy ezen is túl vagyunk. Az összevont tréning majdnem ugyanúgy
zajlik, mint az előző nap. Egymásra épül a két foglalkozás. Három órán
keresztül szinte megállás nélkül végezzük az ütéseket-rúgásokat. Nagy
ismétlésszámú testi és lelki állóképességet igénylő tréning. Nem bonyolult,
csak iszonyatosan sok! Mindenki szenved, mi is a teljesítő képességünk határán
mozgunk. A MESTER a szívről beszél. – „Nem baj, ha gyenge vagy, vagy nincsenek
meg a megfelelő képességeid a karatedóhoz, ha teljes szívedből odaadod magad a
gyakorlásnak, akkor jó leszel benne.” Aztán elmagyarázza a szertartást
és megmutatja, hogyan kell a japántérdelő ülést végrehajtani. Felhívja a
figyelmet a gerinc egyenes és függőleges tartására. Demonstrál is seizában
ugrál és közben mae-geriket rúg. Csak nézünk leesett állal. Nem rossz egy
hetvenkét éves „öregembertől”
 |
| Higaonna mesterrel |
Az
edzés után fotózkodunk Nakamura mesterrel, majd meghallgassuk a nagymester
előadását a karatedóról. Sajnos halljuk, de nem értjük, János számára érthetetlen
Nakamura sensei angol kiejtése. Így sok értékes információról lemaradunk. Nagyon
sajnáljuk mind kettőnket érdekelt volna a mester története. Fáradtak vagyunk,
várunk. Vége. Élelmesek vagyunk és ott termünk Higaonna szenszejnél, János
mondja, hogy szeretnénk fotózkodni vele. Látszik az arcán a fáradtság, de
beleegyezőn bólint. Boldog vagyok ez is sikerült. Aztán beszélünk Denissel,
megkérdezi János videózhatunk-e a holnap délelőtti instruktoroknak szóló
edzésen. A válasza határozott nem. A nagymesterre hivatkozik, de azt mondja az
internetre felteszik azt ami publikus. Mondom Jánosnak, kérdezze meg beállhatunk-e
a külön gyakorlásra, a válasz ismét határozott nem. Tudomásul vesszük, úgy sem
tehetünk mást. Jakovlev segítene de, Ő sem tud rá hatni. Ok. Így legalább van
egy szabad délelőttünk.
Kaja,
sör, tusolás és indul a városnéző túra. Cél a vasútállomás, jegyet kell vennünk
a visszaútra. Itt elég agresszíven közlekednek, és jelző lámpa is alig van. A
gyalogátkelő helyen is óvatosnak kell lenni. Hiába vagyok már a zebra közepén
az autós mégis rám dudál, úgy kell el lépnem. Tűnj már el onnan! A Marx Károly
sétányon megtaláljuk Lenin „elvtárs” szobrát. Az emlékmű monumentális, friss
virág van rajta. Nem akarok hinni a szememnek! Itt lehet még most is
kommunizmus van? Aztán az állomáson János jegyet vesz, Vovba és már indulunk is
vissza. Bemegyünk a postára. Ez is mint minden hivatalos épület hihetetlen
méretű, az ember picinek érzi magát benne. Ezt még az elvtársak találták ki,
össze kell zsugorítani az egyént. Éreztetni vele, hogy Ő csak egy kicsinyke
pont. Megkóstolok egy helyi specialitást, olyan mint egy lángos megtöltve
hagymás hússal, de a tésztája az édes. Isteni finom mondom lelkesen az
anyanyelvemen – magyarul - az aranyfogú néninek. Ő ennek szemmel láthatólag
örül. Visszamegyünk a szállásra és eltesszük magunkat holnapra.
2011.
04. 24.
- - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - -
-
Szokás
szerint korán ébredek, János még mélyen alszik. Hihetetlenül jó alvókája van,
pedig az enyém sem rossz. Miután a szomszédos szobában a Tadzsik fiúk hangos imába
fognak. Iszlámvallásúak. Lassan János is magához tér. Reggelizünk, majd ezt
követően elmegyünk bevásárolni. Nem találok semmi különlegeset, amit haza
vihetnék ajándékba. Így csokit és teát veszek. Bőséges a választék. Halból sem
gyenge a kínálat. János szerint közel a Krím és onnan hozzák. A délelőtt
szabad, mivel az itteni instruktoroknak van zártkörű tréning. Tizenegy órától
generál tréning. Jól felszívom magam, ha netalán a tegnapi foglalkozás
ismétlődne meg. Nakamura sensei tartja a bemelegítést. Rövid magyarázat a
légzésről, feszítésről-ernyesztésről és a testtartásról. Majd Gekisai-Dai-Ichi
kata. Aztán övfokozat szerint külön csoportokra osztanak bennünket. A fekete
övesek Higaonna mesterrel gyakorolnak tovább. Tensho kata, gyorsan az utolsó
sorba állok, Ők máshogy csinálják mint mi. Innen igyekszem lelesni a
mozdulatokat. Majd megfordulunk és hirtelen az első sorban találom magam a
mester előtt. Nyomjuk a katát mint atom, kinézek oldalra János sensei is tolja,
ami a csövön kitér. Aztán kakie tréning, mindhárom szinten karfeszítéssel. A bunkaiokat
csináljuk, plusz egy extra ujjfeszítéses technikát. A mester felhívja a
figyelmünket a muchimire. A végén előre-hátra csusszanással teljes erőből kell
csinálni a gyakorlatot. Jól megy. Ezzel vége is az aznapi gyakorlásnak.
Beszélgetünk kicsit Alexel a harcművészeti fesztiválról. Majd ebédelünk,
pihenünk, és összébb pakolunk a holnapi útra.
Délután
négy órakor lemegyünk a csarnokba, ahol már alig van ülőhely. Igyekszünk
találni olyan helyet ahonnan zavartalanul kamerázhatok, végül a karzaton kötünk
ki. Oldalt találunk egy megfelelőnek látszó helyet. Az emberek egyre csak
gyűlnek, pedig még egy óra múlva kezdődik a bemutató. Megérkeznek a díszvendégek
és Higaonna mester is megjelenik. Még mielőtt bekonferálnák vastapssal köszönti
a közönség. A város vezetője és Denis mester rövid köszöntőjét követően
elkezdődik a várva várt esemény. Sárkánytánc, a jó és a rossz küzdelmét
jeleníti meg. Aztán Kung-fu, Ken-jutsu, és egy „Orosz medve” törésbemutatója.
Nagyon kemény! Aztán jönnek a Goju-Ryu karate bemutatók. A jelenlévő ország
képviselői megmutatják magukat. Aztán egy középkorú vak férfi katázik, és
önvédelmi gyakorlatokat hajt végre. Hihetetlen, ilyet még soha sem láttam.
Hogyan tudta ezt megtanulni? Vastapsot kap a közönségtől. Itt az élő példa: ha
tiszta szívből akarod, akkor sikerül! Most jönnek a nagymesterek, Nakamura
szenszej a Seizan katát és a bunkaiát mutatja be. Nagyon perfekt! Kuramoto
szenszej és Jakovlev Artem tanrent, és kake-téből bunkaiokat mutatnak. Végül,
de nem utolsó sorban Morio Higaonna szenszej a Suparinpei katát csinálja.
 |
| A mester dedikálja a plakátokat |
Aztán
következik a show showja. A mester és a szikla. Láttam már videón, de élőben az
egész más! Miből van ennek az embernek a keze? Vastaps az elején és vastaps a
végén. Mindenki nagyon lelkes. János elsiet a szállásra és jön vissza a két
poszterrel, hogy dedikáltassa a nagymesterrel. Talán még nem is láttam soha
ennyire lelkesnek, pedig ismerem már jó pár éve.
A
bemutató után elmegyünk keresni egy éttermet, hogy végre együnk valami meleget
is. A Lenin utcán találunk egy pizzériát, ahol nagyon udvarias a tulaj. Meglepő,
de beszél angolul, sőt pár szót még magyarul is. Aztán kiderül, hogy Ő sem
helybéli. Az apja olasz mesterszakács az anyja jugoszláv. Erről nemsoká
meggyőződünk mi magunk is. A pizza kiváló. Az étterem nagyon hangulatos.
Jánossal beszélgetünk a látottakról, és természetesen a vissza út is szóba
kerül.
 |
| A kéz! |
Ahogyan itt ülök tudatosulni kezd bennem, hogy egy régi nagy álmom vált
valóra itt Ukrajnában. Találkozhattam és edzhettem Morio Higaonna szenszej „keze
alatt” a Goju-Ryu karate élő legendájával. Akit Japán legveszélyesebb emberének
tartanak, az igazi harc terén. Talán azért nem vettem ezt idáig észre
mert az ide utazás eléggé viszontagságosra sikerült, de sikerült és ez itt a
lényeg.
2011.
04. 24.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
A
haza út zökkenőmentes volt, és szerencsére sokkal rövidebb, mint odafelé. Egy-két
apróságot leszámítva, mint pl. a nagyon büdös fokhagyma szagú bácsi a szalonázó
kiskésével. Húsvét hétfőjén délután öt órakor átlépjük a határt. Elérve a
Záhonyból induló vonatot este nyolc óra körül leszállunk a hajdúszoboszlói
vasútállomáson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése