2016. október 2., vasárnap

KIS DOLGOK, AMIK NEM IS OLYAN KICSIK!




ANDREA BUTTAZZONI MESTERREL BESZÉLGETTEM




- Még mielőtt belekezdenénk, ebbe a beszélgetésbe szeretném megköszönni Buttazzoni szenszejnek a figyelmet és a velünk együtt töltött minőségi időt.

Én is szeretnék köszönetet mondani. Az életünk egy rövid út, és amikor vannak boldog pillanatok, amit együtt tölthetünk olyan emberekkel, akiknek ugyanolyan a szívük, akkor szerencsések vagyunk. Úgy gondolom, hogy a karate biztosan tréning, mely nagy energiákat tartalmaz, ami összeköti az embereket: Okinawa, Magyarország, Németország, Litvánia, Olaszország. Egy olyan korban, amikor a világban nagyon sok az erőszak, háborúk vannak és ennek következtében gyerekek és nők halnak meg ez a kis dolog, amit mi csinálunk talán nem is olyan kicsi, hanem nagyon is nagy dolog.

- Láttam a Facebook-on, hogy ismét sikerült Okinawán Taira szenszejtől személyesen tanulnod milyen tapasztalatok értek a mester dodzsójában?

Buttazzoni szenszej
Sok-sok benyomásom van, amelyek kicsit kapcsolódnak azokhoz a dolgokhoz, amit az előbb mondtam. Biztos, hogy Taira szenszej egy zseni a karatén belül, de az Ő igazi ereje a szeretet, a szenvedély, a barátság, amit mindig közvetíteni tud. Ez teszi az Ő iskoláját jóvá, mert nem csak a mozdulatok pontos végrehajtásáról szól, hanem egy olyan dolgot közvetít, amely belülről a lélekből indul ki. A mozdulat - például egy alkalmazást - nem mindig jön át, de a szeretet az mindig átjön. A gyakorláshoz visszatérve Taira szenszej tréningje nehéz, mert folyamatosan változik, de az élet is ugyanilyen. Az életünkben sem láthatjuk előre a dolgok alakulását mivel folytonos a változás. Az egyetlen helyes nézőpont – technika – amivel rendelkezünk az, hogy elfogadjuk a változást. A szerencse, ami érhet bennünket az-az, hogy olyan mesterekkel találkozhatunk, mint Taira szenszej, akik azt mondják nem a válasz a fontos, hanem a jó kérdés.

- Egy napjainkban aktuális téma az Olimpia. Biztosan hallottad, hogy a következő Olimpiai játékokra, ami előreláthatóan Japánban, Tokióban kerül megrendezésre felvették a WKF rendszerű karatét, mint versenyszámot. Mit gondolsz erről?

Azt gondolom, hogy sokaknak tetszik a Coca Cola, míg mások jobban szeretik a házi készítésű bort. A Coca Colát viszonylag könnyű elkészíteni, míg a jó minőségű házi bort nehezebb előállítani. Én azt gondolom, hogy két külön világról van itt szó. A sport az sport. Ugyan mindkettőnek ugyanaz a neve, de mégis két különböző dolog. A versenysportban fiatalon véget ér a karrier és sok esetben ezzel egy időben a gyakorlás is, de a tradicionális karatéban a gyakorlásnak akkor van vége, amikor valaki meghal.

- Ezen a hétvégén többször szóba került a hagyományos út értéke és érzékelem is ezt, de megkérném a mestert, hogy foglalja össze a tradicionális karate értékét?

Úgy fogok válaszolni, ahogy sok évvel ezelőtt első mesterem Eiichi Miyazato szenszej válaszolt nekem erre a kérdésre. „A karate az szerelem és azt kell megértenünk mit jelent nekünk a szerelem?” Mint ahogyan egy növénynek szüksége van napfényre, vízre és különböző tápanyagokra, hogy növekedjen, amennyiben ezeket nem kapja meg elpusztul, de ha a kellő időben és mennyiségben hozzájut ezekhez az életéhez esszenciális dolgokhoz növekedni fog virágai lesznek, majd magvai melyből ujjbab növények lesznek. Az embernek vannak, olyan gondolatok melyek egyensúlyt hoznak az életében és vannak, amik az ellenkezőjét hozzák számára. Amikor az embernek sikerül megtalálni a helyét az életben, akkor megértheti az előző gondolat igazi jelentését és ehhez szükséges a karate gyakorlása. Tehát a fő értéket elmagyarázva pszichológiai kifejezésekkel. Amennyire csak lehetséges le kell csökkenteni az EGOT. A ZENBUDHIZMUS-ból kiindulva jobb a dolgokat elengedni, mint görcsösen ragaszkodni hozzájuk. A ragaszkodás nélküliség segíti a helyes megértést a gyakorlásban. A művészetekben a görcsös ragaszkodás gátat jelenthet az igazi fejlődésben. El kell engednünk a görcsös akarást és akkor tudunk előrelépni, még ha az a lépés nagyon kicsike is, de az a lépés a saját lépésünk lesz.

- A következő kérdésem lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, mert, hogy az ember látja is és érzi is. Miről lehet felismerni, hogy valaki igazi mester-e vagy csak a karate mozgásanyagában jutott mesteri szintre?

Mint egy házasságban, napról napra, ahogy megismerik a társak egymást. Nem hordunk a nyakunkban egy táblát, hogy felismerjenek, én vagyok az igazi! Ha tíz tizenöt év után is úgy érzed, hogy az a kapcsolat az igazi, de ha mégsem abban az esetben lecseréled a partnered, legyen az a feleséged vagy a mestered.

- Az előző kérdésemnek az ellenpólusára is kíváncsi vagyok, honnan ismered fel, hogy a tanítvány igazi-e őszinte-e a törekvéseiben?

Most akkor had adjak egy mélyebb választ. Úgy gondolom, hogy minden környezetben ez lehet a család a munka vagy akár a dodzsó. Hogyha igaz az, hogy az ember energiából áll, és ha ezt az energiát betesszük egy olyan helyre ahol ezt meg tudjuk vizsgálni, láthatjuk, az energia frekvenciával rendelkezik. Ez a frekvencia terjedhet összhangban, ha azok a frekvenciák hasonlóak. Amikor ezek a frekvenciák harmonizálnak egymással a közösségben is harmónia van. Előfordulhat, hogy ezek a frekvenciák időközben megváltoznak és akkor a közösségek szétválnak. Vagy az is előfordulhat, hogy az egyén nem ismeri a saját frekvenciáját és azt gondolja ez az én frekvenciám, de idővel rájön, hogy ez nem így van. Ahogyan telik az idő észre tudjuk venni, hogy ezek a frekvenciák mennyire harmonizálnak egymással. Az idő egy kulcs fontosságú tényező ebben az esetben. Az egyén, aki harmóniában van és egyenesen halad kizárólag azokkal tud összhangba kerülni, akik hasonló hullámhosszon rezegnek. Tehát van a mester, aki adásra van állítva és van a tanítvány, aki vételre, de ez az átadás a két személy között csak abban az esetben jön létre, ha harmonizálni tudnak egymással. Nem hiszem, hogy ebben a világban van helyes vagy helytelen. Az hogy mi a helyes és helytelen az mindig egy nézőpont kérdése, de ez a nézőpont folyamatosan változik. Amit húsz évesen helyesnek véltem arról ma azt gondolom, hogy téves, és aki ezt gondolja továbbra is én vagyok. Az idő az egy nagyon fontos tényező ahhoz, hogy a dolgok frekvenciáját megfelelő módon kalibráljuk. Visszatérve a korábbi kérdésedhez, hogy milyen értékeket közvetít, a karate gyakorlása azt gondolom, hozzá segít bennünket a saját frekvenciánk megértéséhez.

- Ez egy igen jó válasz és nagyon szemléletes is egyben, de nagy örömömre szolgálna, ha mondanál egy példát az életedből, amikor ezek a frekvenciák összhangra találtak?

Amikor első alkalommal jártam Okinawán abban az időben még nem létezett az internet és egyedül utaztam. Két levél volt nálam egy angol nyelvű és egy japán. Amikor beszálltam egy taxiba és odaadtam a sofőrnek a leveleket Ő azt mondta, hogy ugyanarra a címre szól mindkét levél. Az egyik levelet a nagykövetség adta ki, míg a másikat egy okinawai mester. Így kerültem a JUNDOKAN dodzsóba, ahol fogadott Miyazato szenszej. Ő már idős volt azokban az években, míg én fiatal voltam. Megkérdezte tőlem hol alszol, melyre azt feleltem, hogy egy szállodában. Ő erre azt mondta, hogy abból a pénzből, amit a szállodára kifizetsz, egy napra az tizenöt napra elegendő ezen a másik helyen ahova el tudlak vinni. Elkísért arra a helyre és majdnem két hónapot töltöttem ott.  Miyazato mester úgy viszonyult hozzám mintha egy családtagja lennék és nem most találkoztunk volna először. Én ott akkor abban a helyzetben nem tudtam milyen jelentősége lesz az életemben a történteknek. Egyszerűen volt nálam két levél egy idegen országban és találkoztam egy Okinavai karate mesterrel. Most azt gondolom, hogy ez a találkozás megváltoztatta az életemet és a mai napig hatást gyakorol rám. A történtektől a megértésig tizenöt év telt el, de végül megértettem.

- Még egy utolsó kérdés. Tegnap említetted, hogy jövő évben Kínába utazol Fehér Daru Kung-fut tanulni. Mit vársz ettől a kitekintéstől?

A szándék, hogy mélyebben megértsük, azt amit csinálunk alapvető fontosságú. Biztos vagyok abban, hogy Taira szenszejtől folyamatosan sokat tudok tanulni. Azt remélem ettől a tanulmányúttól, hogy ez által mélyebben meg tudom érteni a mesterem karatéját. Kína nagyon sok értékes dolgot adott a világnak és a harcművészetekre ez különösen igaz. A másik dolog az, hogy ebben az évben két alkalommal is megjelent a lehetőség az életemben. A városomban lakik egy kínai család és a gyerekek nálam karatéztak. Ők visszautaztak Kínába és abban a városban ahol laknak él egy neves mester. Így adódott a lehetőség mellyel élni szeretnék.





2016. október 1., szombat

NAFUDA


„A hagyományokat nem ápolni kell, hanem meg kell élni!”

Taira szenszej
1982 őszén kezdtem karatét tanulni és elég rögös utat jártam be az elmúlt évek alatt. Főleg az első évek voltak nagyon nehezek számomra. Jól emlékszem már két éve rendszeresen lejártam az edzésekre, amikor akkori tanítóm, Tóth István azt mondta most már felállhatok az első tanuló fokozatra vizsgázni. A kilencedik kyut Dr. Gulyás Péter 2. danos mesternél tettem le, aki igen „szőrösszívű” vizsgáztató hírében állt és én a vizsga után meg voltam győződve, hogy nem sikerült azt a szintet megütnöm, ami a fehér öv viselésére jogosít. A vizsga sikerült, melyet számos más megmérettetés követett. Nem a karate életrajzomat akarom itt leírni, bár sokat tudnék mesélni az élményeimről melyek között volt ilyen is olyan is. Egyszerűen a kezdetek leírásával szeretném érzékeltetni milyen hosszú utat jártam be. Most pedig következzen a lényeg, amiért tollat ragadtam. Még a II. Baráti Szeminárium előtt kaptam egy üzenetet Andrea Buttazzoni mestertől, melyhez két fotó volt mellékelve. Ebben a levélben értesültem róla, hogy Taira szenszej otthoni dodzsójának a falára kikerül a nevem, mint shibu dodzsó vezető. Nem gondoltam volna, hogy a nevem, egyszer felkerül egy neves okinawai karate tanár házi dodzsójának a falára. Főleg úgy nem, hogy még soha nem jártam a karate-do szülőföldjén Okinawán. Ezért ezúton is szeretnék köszönetet mondani tanáraimnak Andrea Buttazzoni és Taira Masaji szenszejeknek. Most nézzük meg mi is ez a falra felszerelt fatáblácska a „nafuda”.

Nafudák a táblán

A nafuda egy négyszögletes fatábla, melyet a Japán eredetű művészeti iskolákban, többek között a harcművészeti dodzsókban is használnak. A négyszögletes táblácskákra azok nevei kerülnek, akik az adott iskolához tartoznak. A neveket hagyományosan kanji kana írásjelekkel függőlegesen jobbról balra haladva írják fel, míg latin betűkkel általában vízszintesen szokták felírni a neveket. A táblácskák anyaga puhafából pl. fenyőből készülnek. Ezeket a mozgatható táblácskákat a közösségben betöltött rang és fokozat szerint helyezik fel a nafuda tartó falra, táblára. A táblán jobbról balra haladva a dodzsó neve, annak vezetője, tanárok, tanítók, fekete övesek – yudansha – tanuló fokozatúak – mudansha – neveit helyezik el.