ÖTVEN ELLENFELES RANDORI

MEGHÍVÓ!

ÖTVEN ELLENFELES RANDORI

2015. szeptember 26.
 

gyakorlás Molnár szempájnal

Kedves Mesterek, Karatékák!

Sok szeretettel üdvözöllek. Kiss László vagyok, több mint harminc éve gyakorlom a karate-dót. 2013. év szeptember 21-én második alkalommal került megrendezésre a RANDORI KEIKO.  Az esemény sikerén felbuzdulva, arra döntöttünk tanítványaimmal, hogy 2015. szeptember 26.-án szombaton ismételten, immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre ez a különleges találkozó. Az eseménynek ismételten Hajdúszoboszló városa ad majd otthont. Emelve a tétet az 50 ellenfeles RANDORIRA szeretettel hívunk minden karatékát, aki szeretné megismerni teljesítő képessége határait. Az előzőek tapasztalatából kiindulva biztos vagyok benne, hogy mindegyikünk számára ez egy komoly fizikai és mentális erőpróba lesz!

A KEIKO (gyakorlás) célja baráti kapcsolatok építése a magyarországi és külföldi karate stílusok és stílusszervezetek között. Ezen a szervezetektől független találkozón lehetőség nyílik arra, hogy a különböző iskolák gyakorlói jobban megismerhessék egymást és együtt gyakorolhassák a KARATE-DO küzdelmi elemeit. Az 50 ellenfeles RANDORIRA elsősorban azok jelentkezését várjuk, akik rendelkeznek megfelelő technikai jártassággal és mentálisan kellő önkontrollal bírnak. A szeptemberi viszontlátásra!

SZABÁLYOK

A judo terminológiából átvett kifejezés laza, erőlködéstől mentes küzdelmet jelent, ahol elsősorban nem a győzelemre törekszünk, hanem igyekszünk az edzéseken megtanult karate-do – és egyéb harci - technikákat a gyakorlatba átültetni.

Cél: a karate-do technikáinak minél szélesebb skálájának gyakorlása, az örökké változó idő és térviszonyokhoz alkalmazkodva. Az egyéni elképzelések kipróbálása váltott ellenfelekkel, és az egyéni - tokui-waza – kialakítása. Erősségeink és gyengéink feltérképezése. A küzdelem megkötések nélkül zajlik. FŐ SZABÁLY TILOS SPORTTÁRSUNKNAK SÉRÜLÉST OKOZNI!

VÉDŐFELSZERELÉS: Seiken védő, lányoknál mellvédő kötelező. Lágy sípcsontvédő, fogvédő, mélyvédő engedélyezett. Kemény sípcsontvédő használata tilos! Boksz-kesztyű használata engedélyezett!

KÜZDŐIDŐ: Ötvenszer két perc tiszta küzdő idő. Az első etap 10 küzdelemből áll azt követően két perc pihenőidő következik. A következő öt etapban minden 8. küzdelmem után újabb két perc pihenőidőt tartunk.

Így a szünetek a következőképpen alakulnak 10. - 18. - 26. - 34. – 42. – 50

A vezetőmester minden küzdelem előtt jól hallhatóan bemondja, hányadik küzdelem következik majd ezt követően sípszóval jelzi a küzdelem kezdetét és végét. A jegyzőkönyvvezető jól látható számmal felírja a fehértáblára az adott küzdelem sorszámát.

FIGYELEM: ha valaki úgy érzi, ki kell hagynia egy vagy több küzdelmet, azt jelezni kell a vezetőmesternél, amit a jegyzőkönyvvezető rögzíti az ellenőrző lapon. Amennyiben ezt szándékosan elmulasztja, a vezető-mester kizárhatja a további küzdelmekből!

FONTOS: A személyes védőfelszerelésről és frissítőről mindenki egyénileg gondoskodik! Javasolt szénsavmentes víz és egy kisméretű törölköző.

LEBONYOLÍTÁS:

- Regisztrációs nyilatkozatok aláírása

- Szabályismertetés

- Bemelegítés-nyújtás

- Küzdelmek

- Levezetés

- Csoportfotó

- Szabad program

GOJU-RYU SZIGET KUPA

2014. november 8. került megrendezésre az V. Gyermek Ifjúsági és Felnőtt Baráti Találkozó. A tököli versenyre a „KAKUSEI” Sportegyesület elnöke Bruszt Mária harmadik danos karate mester meghívására érkeztünk. Egyesületünket Jagyugy Dániel versenyző és Molnár János edző képviselte. A megmérettetés a WKF szabályai alapján történt. Az országos nyílt versenyen tizenhárom egyesület százharmincnyolc versenyzője vett részt, összesen kettőszázharminchat nevezés érkezett négy különböző versenyszámban: egyéni kata, egyéni kumite, csapat kata és csapat kumite. A küzdelmek három küzdőtéren folytak délelőtt tíz órától. Komolyabb sérülés, leléptetés a versenyen nem történt. Az eseményen sportszerű magatartást tanúsítottak a résztvevők. A rendezvény fővédnökei voltak Tököl város Polgármestere és a Magyar Goshu-kan Karate-do Szövetség elnöke Dr. Gila Pál hatodik danos Goju Ryu karate mester.

eredményhirdetés

Dani a kilenc éves korcsoportban egyéni küzdelemben indult. A döntőbe jutásért három küzdelmes mérkőzést kellett vívnia és a dobogó legfelső fokáról csak egy hajszállal csúszott le. Az utolsó mérkőzésen a szigorú bírák a kiai – harci kiáltás – hiánya miatt nem adták meg Daninak az ellenfele testén tisztán ülő hátsókezes ütéseit, és a bírák az ellenfelet hozták ki győztesnek, aki harciasabban támadott, de ő sem tudott értékelhető találatot elérni. Ez így is kiváló teljesítmény Dani részéről, hisz ez volt az első komolyabb versenye, amin részt vett.

Napjainkban a WKF szabályrendszer, mely pályázik az Olimpiai versenysportok közé kerülésre nagyon dinamikusan fejlődik és a hazai mezőny igen erős, hisz a nemzetközi tornákon is előkelő helyen jegyzik kis-hazánk versenyzőit. Ezúton gratulálunk a szép eredményhez és köszönjük Molnár János mester munkáját.    

    

oklev

DOJO-KUN

Andrea Buttazzoni szenszej gyerekek számára összeállított dodzsó szabályait magyar nyelvre átültette Kiss György Endre.

 

Részlet a TANREN Önmagunk fejlesztése a GOJU-RYU karatedo gyakorlása által című könyvemből. 

A Dodzsó Kunt a karate-doban találtható alapelvek, viselkedési szabályok összefoglalása céljából hozták létre. Az eredete visszanyúlik Bodhidarmához, aki megalapította a Shaolin kolostor. Az ő nevéhez fűződik a pusztakezes küzdelem és a zen buddhizmus létrehozása.  Az okinawai karatéban (tode) 1750 körül Sakugawa mester foglalta először írásba ezeket, a szabályokat melyek a helyes viselkedést és a megfelelő hozzáállást összegzik. A karate edzés végén a rangidős tanítvány után a többiek hangosan elismétlik Dojo-kunban összefoglalt elveket. A Dodzsó Kunnak napjainkban számtalan változata ismert.

Dodzsó Kun

1.

Hitotsu reigi o omon zuru koto!
Fogadom, hogy tiszteletet adok embertársaimnak!

2.

Hitotsu yuki o yashinau koto!
Fogadom, hogy bátran élek!

3.

Hitotsu shinshin o renmashi!
Fogadom, hogy folyamatosan fejlesztem tudatomat és testemet!

4.

Hitotsu dento karate o mamori mibino tanren o okotarazu tsune ni kenkyu kufu o suru koto!
Fogadom, hogy rendszeresen gyakorlom a karatedó-t és megőrzöm szellemiségét!

5.

Hitotsu Goju-Ryu karate no shinzui o kiwameru koto!
Fogadom, hogy törekedni fogok a Goju-Ryu lényegének megértésére!

6.

Hitotsu futofukutsu no seishin o yashinau koto!
Fogadom, hogy soha nem adom fel!

A SHOTOKAN KARATE-DO IKONJA HIDETAKA NISHIYAMA

- Személyes meggyőződésem, hogy a karate nem arról szól, hogy a különböző stílusokat-iskolákat egymáshoz hasonlítgatjuk. Bár az igaz, hogy van olyan karate, ami a saját elképzeléseinknek jobban megfelel. Véleményem szerintem ez nem jelenti azt, hogy amit mi gyakorlunk az JÓ és a másik ROSZ! Az „ÚTON” járás a lényeg. Én például a SHOTOKAN iskolával kezdtem, és jelenleg GOJU RYU-t gyakorlok. Úgy érzem ez az iskola közelebb áll hozzám, de a mai napig tisztelem azokat, akik magas szinten gyakorolnak más harcművészeteket. Mert a lényeg az „ÚTON” járás és önmagunk művelése. Ezért is döntöttem arra, hogy ezen a felületen közreadom a Shotokan karate egyik IKONJÁVAL készült interjút. Igazán értékes gondolatokat tartalmaz. Megismerhetjük belőle a régi idők karatéját. Betekintést nyerhetünk egy olyan mester gondolataiba, aki FUNAKOSHI GICHIN közvetlen tanítványa volt. Ezért köszönettel tartozom Szarvas Dani barátomnak, hogy lefordította számunkra ezt az értékes írást. Fogadjátok szeretettel. Kiss László -

szenszej Nishiyama

2008. november 8-án egy újabb harcművész legendát vesztettünk el, szenszej Hidetaka Nishiyamát. Ő volt a JKA. mesterei közül a rangidős, aki a modern karate-do atyjánál Gichin Funakoshi mesternél lépett az „üres kéz” útjára. A legmagasabb rangú mesterek között Ő volt a rangidős. Most eltávozott közülünk. Nishiyama szenszej kiemelkedően ismerete a karate-do biomechanikáját, és ezt a tudást sokaknak át is adta, a katák gyakorlása alkalmából adott útmutatásai révén.

Mindannyian emlékezni fogunk mély emberségére mely kedvességgel párosult. Sok példát említhetnék, de számomra 2001. november 8.-a volt a legemlékezetesebb alkalom, amikor meggyőződhettem emberi nagyságáról. Ezen a napon távozott Richard Kim, aki az én szenszejem volt. Nishiyama mester látta rajtam, hogy megtörtem az esemény súlya alatt. Nagyon lágyan és kedvesen, a nehézkes angoljával azt mondta nekem: „eljössz a dodzsómba és edzel, ok?” Ezt soha nem felejtem el.

Ez egy kivételes interjú Nishiyama szenszejel, melyet 1999.-ben készítettem a Los Angelesi dodzsóba.

Don Warrener (D. W.) - Szenszej, Először is szeretném megköszönni, hogy sűrű teendői közepette időt szakít erre a hosszú interjúra.

Az első kérdésem, hogy mikor és hol született?

Hidetaka Nishiyama (H. N.) - 1928. október 10.-én születtem Japánban, Tokió városában.

D. W. – Szenszej mikor kezdett el a harcművészet tanulni?

H. T. – A Japán hagyományt követve, öt évesen öt hónaposan és öt naposan beírattak szüleim kendózni.

D. W.- Milyen messze jutott a kendóban?

H. N.- Az egyetem végéig kendóztam és 3. dan fokozatot értem el, de aztán az érdeklődésem a karate felé fordult

D.W.- Miért kezdett el karatézni és kitől tanult először. 

H. N.-1944.-ben, tizenhat évesen. Nagyon érdekelt az önvédelem, így találtam rá a karatéra. Abban az időben az „üres kéz útja” nem volt olyan népszerű, mint a tradicionális Japán rendszerek, mint pl. a kendó. A tanárom Gichin Funakoshi szenszej volt. A MESTER Okinawai kartét tanította (Naha, Shuri és Tomari-te), bár sokan a Japán karate atyja tisztelik.

D. W.- Pontosan hol kezdte, az iskolában vagy a Funakoshi Dojoban?  Milyen volt akkoriban az edzéseken a spirit?

H. N. – Funakoshi sensei dojoban kezdtem. Az edzéseken nagyrészt katákat gyakoroltunk. Körülbelül 80% kata és 20% kihon volt. Emlékszem, hogy ugyanazt a katát csináltam újra és újra. Tulajdonképpen az első másfél évet a Heian Shodan-al töltöttük.

D. W. – Ki tartotta az edzéseket?

H. N.- Nos, a MESTER akkor már nagyon öreg volt, azt hiszem a hetvenes éveiben járt, így Ő és a fia Yoshitaka fele-fele arányban osztoztak a tanításban, és a felelősségben. Emlékszek Funakoshi szenszej nagyon komolyan vette a gyakorlást, addig kellett ismételnünk a katát újra és újra, amíg hibátlanul nem tudtuk végrehajtani a mozdulatokat.

D. W. - Említette a Heian Shodant. Ki változtatta meg az első két Heian kata sorrendjét és miért?

H. N. - Úgy emlékszem a MESTER volt az, aki megváltoztatta. Az ok pedig nagyon egyszerű volt. A Heian Nidan-t sokkal egyszerűbb volt végrehajtani, tehát ez lett a Heian Shodan. A Heian Shodan pedig Heian Nidan.

D. W. - Miben különböztek a Takushoku Egyetem és a Funakoshi Dojó edzései?

H. N. - A Funakoshi Dodzsóhoz viszonyítva az egyetemi edzések sokkal keményebbek voltak. Kezdetben az egyetemi dodzsóban kétszáz új tanítvány volt. A hely ahol gyakoroltunk nem tudott annyi embert befogadni, így néhány embertől meg kellett szabadulnunk. Ezért nagyon kemény edzések voltak, egészen addig, amíg csak tízen maradtunk és ekkor visszatértünk a normál edzéshez.

D. W. - Milyen volt a normál edzés?

H. N. - Nos, még a normál edzés is nehéz volt. Reggel a tanórák megkezdése előtt edzettünk, aztán ebédidőben és iskola után is, körülbelül este nyolcig, utána pedig tanultunk. Így teltek napjaink a hét hat napján. Mindannyian vártuk a vasárnapot, amikor nem volt edzés és kipihenhettük magunkat, hogy a következő héten újra keményen tudjunk edzeni.

D. W. - Funakoshi mester tanított valaha az egyetemi dodzsóban?

H. N. – Igen, egy héten egyszer tanított az egyetemen és a fennmaradó időben a rangidősek tartották az órákat.

D. W. - Mikor került Nakayama úr az egyetemre?

H. N. -  Az 1940-es évek végén, amikor Kínából visszajött Japánba. Óraadó tanár (edző) lett az Egyetem testnevelési tanszékén.

D. W. – Ki alapított (JKA.) a Japán Karate Szövetséget?

H. N. – 1951-ben alapítottam a rangidős mesterekkel. Szükségszerű volt, mivel a karate egyre népszerűbbé vált.  Valójában az ügyvéd nagybátyám, jegyezte be az új szervezetet.

D. W. - Funakoshi szenszej támogatta a JKA megalakulását?

H. N. - Igen, de nem gondolta, hogy az általa tanított karate egy stílus lenne. Ő nem gondolkodott stílusokban, számára az „üres kéz útja” egységes rendszert alkotott.

D. W. - Voltak ennek politikai hátulütői?

H. N. – Nos, azt gondolom minden szervezetnek számolnia kell ezzel.

D. W. – Mikor, hogyan és miért történt az első szakadás?

H. N. – Amikor a háborúban lerombolták a Funakoshi Dodzsót, akkor a tanítványok az egyetemre mentek edzeni. A problémák és a súrlódások ekkor kezdődtek.  Az egyetemi dodzsónak sokkal több tanítványa volt. Két csoportra oszlottunk. Az idősebb haladó tanítványok, és a fiatalabbak csoportja. A fiatalabbak Nakayama mestert akarták vezetőnek. Az idősebbek pedig Obata szenszejt, mivel ő volt a rangidős a MESTER tanítványai között. A fiatalabbak csoportja azért akarta Nakayama mestert, mert Ő hivatásos tanár, míg Obata szenszej építész volt, és Nakayama mester az egyetemen tanított így mindig a dodzsóban volt.

A JKA Instruktori program

instruktori csapat

D. W. - Kérem, meséljen a híres JKA instruktori programról. Ki vezette, mikor kezdődött és meddig tartott

H. N. - Sosem fejeződött be, a mai napig tart. 1957-ben kezdődött. Ekkor kezdett a karate nagyon népszerűvé válni és szükség volt instruktorokra, akik tanítanak. Gondosan kiválasztottuk a legjobbakat a főiskolai csapatból a végzősök közül, akik bekerültek az instruktori edzés programba. Ez egy kétszintű program volt, „A” és „B” szint. Az „A” csoportban 3. dan és afeletti végzősök voltak. A „B” csoportban voltak a szenior tanítványok, de ez a csoport nem maradt meg.

D. W.- Ki volt felelős ezen csoportok napi szintű oktatásáért és meddig tartott a kurzus.

H. N. – Én voltam felelős a napi edzésekért. Kezdetben csak egy éves volt a képzés, de aztán két év lett, mert egy év nem volt elegendő.

D. W. Kik voltak a leghíresebbek az ottani tanítványok közül?

H. N. Az első két végzős Mr. Kanazawa és Mr. Mikami voltak és utánuk még sokan mások például Mr. Enoeda, Mr. Shirai és Mr. Ochi és még sokan mások.

D. W. - Kinek az ötlete volt, hogy ezeket az embereket külföldre küldje, azért hogy világszerte terjesszék a karatét?

H. N.- Nem, ez nem egy ötlet volt. Sok országból megkerestek minket, és arra kértek, hogy küldjünk instruktorokat az országukba tanítani, és mi küldtünk.

D. W. - Mennyi ideig volt felelős a JKA instruktori programjáért?

H. N.- Az 1950-es évek végéig. Mr. Nakayama pedig az egyetemi oktatásnak volt a felelőse.

D. W.- Min volt a fő hangsúly az instruktori programban?

H. N. - A test mechanikáján és azon, hogy hogyan oktassunk megfelelően.

D. W. - Miért lettek a programban végzettek olyan jók? A mai napig nem volt egyetlen stílus képviselői közül sem jobb csoport, amely ennyire nagy befolyást gyakorolt volna a karate világára.

H. N. - Nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért. Azt gondolom, azért, mert módszeresen gyakoroltunk kihont és katát. Nagyon szervezettek voltak az instruktoraink, ez volt a munkájuk. Az edzések nagyon nehezek voltak. Nem vagyok benne biztos, hogy más stílusokban ilyen módon gyakorolnak.

D. W. - Honnan jött az ötlet, hogy elindítsák ezt az instruktori programot?

H. N. - A JKA igazgatójának ötlete volt, hogy létrehozza az Instruktori programot. Ez nem volt új dolog, mivel a judósoknak 1953-ban már volt ilyen típusú programjuk. Először sportolókat képeztek, majd bajnokokat, és aztán instruktorokat, hogy ne kelljen visszavonulni a judós életből.

D. W. - Van olyan ember, aki a programban kivételes teljesítményt nyújtott?

H. N. - Sokan vannak ilyenek, de úgy gondolom Mr. Kanazawa kivételes volt, annak ellenére, hogy elhagyta a JKA-t. Nagyon sok jó ember volt, mint Mr. Enoeda, Shirai, Mikami és még sokan mások. 

ELŐSZÖR AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

portrékép Nishiyama mesterről

D. W. - Miért jött először az Amerikai Egyesült Államokba?

H. N. - Azt hiszem 1963-ban volt. Az amerikai hadsereg és Mr. Mel Bruno meghívtak egy csoportot, hogy bemutatót tartsanak a hadseregnek és én tagja voltam ennek a csoportnak.

D. W. - Kik voltak még a csoportban?

H. N.- A judóval Mr. Mifune volt megbízva, az aikidóval Mr. Tomiki és én a karatéval.

D. W. – Hogyan fedezték fel ezeket a művészeteket?

H. N. - Nos, a háború után még sok amerikai katona maradt Japánban és sokan közülük gyakoroltak valamilyen harcművészetet.

D. W. - Csak egy mellékes kérdés, tudja, hogy mikor rendezték meg az USA-ban az első karate bajnokságot?

H. N. – Azt hiszem 1961-ben.

D. W. - Amerikai tanulók és Japán tanulók – Miben különböznek, és melyik a jobb?

H. N. - Fizikailag nincs különbség, de úgy gondolom, hogy az amerikaiaknak, vagy azoknak, akik nem japánban születtek (nem Japánok) nagyon nehéz megragadniuk a Japán kultúrát. A mokusho, vagy a tiszteletadás fogalma, az ember születésétől fogva nem része az Amerikai kultúrának, nem úgy, mint a Japának. Nem gondolom, hogy az amerikaiak (az idegenek –nem Japánok) valaha is teljesen megértik a karaténak ezt a részét.

Épp úgy, én sem értem teljesen az amerikai kultúrát, pedig már több mint 38 éve élek ebben az országban, de mindig tanulok valami újat.

D. W. – És mi van akkor, ha elmennek Japánba, ott élnek és teljesen bele vetik magukat a Japán kultúrába.

H. N. - Úgy gondolom, hogy még így sem lehetséges. Lehet, képesek lesznek „Oszt” (Osu) mondani, de ettől még nem fogják megérteni a japán kultúrát.

D. W. - Volt már valaha olyan tanítványa, aki képes volt megérteni?

H. N. - Nem, eddig még nem. Sokan vannak, akiknek jól megy, mint például Michael Sado, Yabi, Frank Smith és Ray Dalke, de még mindig sokat kell tanulniuk. Van, aki ebben jó, van, aki abban.

D. W. - Hogyan változott a karate az évek során?

H. N. – Nos, amikor először jöttem ebbe az országba, csak nagyon kevesen ismerték a karatét. Most mindenki tudja mi a karate és a versenyek is népszerűek.