ANDREA BUTTAZZONI MESTERREL BESZÉLGETTEM
-
Még mielőtt belekezdenénk, ebbe a beszélgetésbe szeretném megköszönni Buttazzoni
szenszejnek a figyelmet és a velünk együtt töltött minőségi időt.
Én is szeretnék köszönetet mondani.
Az életünk egy rövid út, és amikor vannak boldog pillanatok, amit együtt
tölthetünk olyan emberekkel, akiknek ugyanolyan a szívük, akkor szerencsések
vagyunk. Úgy gondolom, hogy a karate biztosan tréning, mely nagy energiákat tartalmaz,
ami összeköti az embereket: Okinawa, Magyarország, Németország, Litvánia,
Olaszország. Egy olyan korban, amikor a világban nagyon sok az erőszak, háborúk
vannak és ennek következtében gyerekek és nők halnak meg ez a kis dolog, amit
mi csinálunk talán nem is olyan kicsi, hanem nagyon is nagy dolog.
-
Láttam a Facebook-on, hogy ismét sikerült Okinawán Taira szenszejtől
személyesen tanulnod milyen tapasztalatok értek a mester dodzsójában?
 |
| Buttazzoni szenszej |
Sok-sok benyomásom van, amelyek
kicsit kapcsolódnak azokhoz a dolgokhoz, amit az előbb mondtam. Biztos, hogy
Taira szenszej egy zseni a karatén belül, de az Ő igazi ereje a szeretet, a
szenvedély, a barátság, amit mindig közvetíteni tud. Ez teszi az Ő iskoláját jóvá,
mert nem csak a mozdulatok pontos végrehajtásáról szól, hanem egy olyan dolgot
közvetít, amely belülről a lélekből indul ki. A mozdulat - például egy
alkalmazást - nem mindig jön át, de a szeretet az mindig átjön. A gyakorláshoz
visszatérve Taira szenszej tréningje nehéz, mert folyamatosan változik, de az élet
is ugyanilyen. Az életünkben sem láthatjuk előre a dolgok alakulását mivel
folytonos a változás. Az egyetlen helyes nézőpont – technika – amivel
rendelkezünk az, hogy elfogadjuk a változást. A szerencse, ami érhet bennünket az-az,
hogy olyan mesterekkel találkozhatunk, mint Taira szenszej, akik azt mondják
nem a válasz a fontos, hanem a jó kérdés.
-
Egy napjainkban aktuális téma az Olimpia. Biztosan hallottad, hogy a következő
Olimpiai játékokra, ami előreláthatóan Japánban, Tokióban kerül megrendezésre felvették
a WKF rendszerű karatét, mint versenyszámot. Mit gondolsz erről?
Azt gondolom, hogy sokaknak tetszik
a Coca Cola, míg mások jobban szeretik a házi készítésű bort. A Coca Colát viszonylag
könnyű elkészíteni, míg a jó minőségű házi bort nehezebb előállítani. Én azt
gondolom, hogy két külön világról van itt szó. A sport az sport. Ugyan
mindkettőnek ugyanaz a neve, de mégis két különböző dolog. A versenysportban
fiatalon véget ér a karrier és sok esetben ezzel egy időben a gyakorlás is, de
a tradicionális karatéban a gyakorlásnak akkor van vége, amikor valaki meghal.
-
Ezen a hétvégén többször szóba került a hagyományos út értéke és érzékelem is
ezt, de megkérném a mestert, hogy foglalja össze a tradicionális karate értékét?
Úgy fogok válaszolni, ahogy sok
évvel ezelőtt első mesterem Eiichi Miyazato szenszej válaszolt nekem erre a
kérdésre. „A karate az szerelem és azt kell megértenünk mit jelent nekünk a
szerelem?” Mint ahogyan egy növénynek szüksége van napfényre, vízre és
különböző tápanyagokra, hogy növekedjen, amennyiben ezeket nem kapja meg
elpusztul, de ha a kellő időben és mennyiségben hozzájut ezekhez az életéhez
esszenciális dolgokhoz növekedni fog virágai lesznek, majd magvai melyből
ujjbab növények lesznek. Az embernek vannak, olyan gondolatok melyek egyensúlyt
hoznak az életében és vannak, amik az ellenkezőjét hozzák számára. Amikor az
embernek sikerül megtalálni a helyét az életben, akkor megértheti az előző
gondolat igazi jelentését és ehhez szükséges a karate gyakorlása. Tehát a fő
értéket elmagyarázva pszichológiai kifejezésekkel. Amennyire csak lehetséges le
kell csökkenteni az EGOT. A ZENBUDHIZMUS-ból kiindulva jobb a dolgokat elengedni,
mint görcsösen ragaszkodni hozzájuk. A ragaszkodás nélküliség segíti a helyes
megértést a gyakorlásban. A művészetekben a görcsös ragaszkodás gátat jelenthet
az igazi fejlődésben. El kell engednünk a görcsös akarást és akkor tudunk
előrelépni, még ha az a lépés nagyon kicsike is, de az a lépés a saját lépésünk
lesz.
-
A következő kérdésem lehet, hogy kicsit furcsán hangzik, mert, hogy az ember
látja is és érzi is. Miről lehet felismerni, hogy valaki igazi mester-e vagy
csak a karate mozgásanyagában jutott mesteri szintre?
Mint egy házasságban, napról napra,
ahogy megismerik a társak egymást. Nem hordunk a nyakunkban egy táblát, hogy felismerjenek,
én vagyok az igazi! Ha tíz tizenöt év után is úgy érzed, hogy az a kapcsolat az
igazi, de ha mégsem abban az esetben lecseréled a partnered, legyen az a
feleséged vagy a mestered.
-
Az előző kérdésemnek az ellenpólusára is kíváncsi vagyok, honnan ismered fel,
hogy a tanítvány igazi-e őszinte-e a törekvéseiben?
Most akkor had adjak egy mélyebb
választ. Úgy gondolom, hogy minden környezetben ez lehet a család a munka vagy
akár a dodzsó. Hogyha igaz az, hogy az ember energiából áll, és ha ezt az
energiát betesszük egy olyan helyre ahol ezt meg tudjuk vizsgálni, láthatjuk,
az energia frekvenciával rendelkezik. Ez a frekvencia terjedhet összhangban, ha
azok a frekvenciák hasonlóak. Amikor ezek a frekvenciák harmonizálnak egymással
a közösségben is harmónia van. Előfordulhat, hogy ezek a frekvenciák időközben
megváltoznak és akkor a közösségek szétválnak. Vagy az is előfordulhat, hogy az
egyén nem ismeri a saját frekvenciáját és azt gondolja ez az én frekvenciám, de
idővel rájön, hogy ez nem így van. Ahogyan telik az idő észre tudjuk venni,
hogy ezek a frekvenciák mennyire harmonizálnak egymással. Az idő egy kulcs
fontosságú tényező ebben az esetben. Az egyén, aki harmóniában van és egyenesen
halad kizárólag azokkal tud összhangba kerülni, akik hasonló hullámhosszon
rezegnek. Tehát van a mester, aki adásra van állítva és van a tanítvány, aki
vételre, de ez az átadás a két személy között csak abban az esetben jön létre,
ha harmonizálni tudnak egymással. Nem hiszem, hogy ebben a világban van helyes
vagy helytelen. Az hogy mi a helyes és helytelen az mindig egy nézőpont kérdése,
de ez a nézőpont folyamatosan változik. Amit húsz évesen helyesnek véltem arról
ma azt gondolom, hogy téves, és aki ezt gondolja továbbra is én vagyok. Az idő
az egy nagyon fontos tényező ahhoz, hogy a dolgok frekvenciáját megfelelő módon
kalibráljuk. Visszatérve a korábbi kérdésedhez, hogy milyen értékeket közvetít,
a karate gyakorlása azt gondolom, hozzá segít bennünket a saját frekvenciánk
megértéséhez.
-
Ez egy igen jó válasz és nagyon szemléletes is egyben, de nagy örömömre szolgálna,
ha mondanál egy példát az életedből, amikor ezek a frekvenciák összhangra
találtak?
Amikor első alkalommal jártam
Okinawán abban az időben még nem létezett az internet és egyedül utaztam. Két
levél volt nálam egy angol nyelvű és egy japán. Amikor beszálltam egy taxiba és
odaadtam a sofőrnek a leveleket Ő azt mondta, hogy ugyanarra a címre szól
mindkét levél. Az egyik levelet a nagykövetség adta ki, míg a másikat egy
okinawai mester. Így kerültem a JUNDOKAN dodzsóba, ahol fogadott Miyazato
szenszej. Ő már idős volt azokban az években, míg én fiatal voltam. Megkérdezte
tőlem hol alszol, melyre azt feleltem, hogy egy szállodában. Ő erre azt mondta,
hogy abból a pénzből, amit a szállodára kifizetsz, egy napra az tizenöt napra
elegendő ezen a másik helyen ahova el tudlak vinni. Elkísért arra a helyre és
majdnem két hónapot töltöttem ott. Miyazato
mester úgy viszonyult hozzám mintha egy családtagja lennék és nem most
találkoztunk volna először. Én ott akkor abban a helyzetben nem tudtam milyen
jelentősége lesz az életemben a történteknek. Egyszerűen volt nálam két levél
egy idegen országban és találkoztam egy Okinavai karate mesterrel. Most azt
gondolom, hogy ez a találkozás megváltoztatta az életemet és a mai napig hatást
gyakorol rám. A történtektől a megértésig tizenöt év telt el, de végül
megértettem.
-
Még egy utolsó kérdés. Tegnap
említetted, hogy jövő évben Kínába utazol Fehér Daru Kung-fut tanulni. Mit
vársz ettől a kitekintéstől?
A szándék, hogy mélyebben megértsük,
azt amit csinálunk alapvető fontosságú. Biztos vagyok abban, hogy Taira
szenszejtől folyamatosan sokat tudok tanulni. Azt remélem ettől a
tanulmányúttól, hogy ez által mélyebben meg tudom érteni a mesterem karatéját. Kína
nagyon sok értékes dolgot adott a világnak és a harcművészetekre ez különösen
igaz. A másik dolog az, hogy ebben az évben két alkalommal is megjelent a
lehetőség az életemben. A városomban lakik egy kínai család és a gyerekek nálam
karatéztak. Ők visszautaztak Kínába és abban a városban ahol laknak él egy
neves mester. Így adódott a lehetőség mellyel élni szeretnék.
