Az alábbi esszét eredetileg Chojun Miyagi írta, és a
Meiji Shoten adta közre Sakaisujiban, Oszakában, 1936. január 28-án. A cím
eredetileg: "Ryukyu Kenpo Karatedo Enkaku Gaiyo" volt. Alább az esszé
fordítása olvasható. Choyun Miyagi írásai közül ez az egyik, amely túlélte a
háborút.
1.
Bevezetés
Mi a karate? Egy olyan művészet, amely a test és a elme
edzése által segít abban, hogy a mindennapokban fejlesszük egészségünket, azonban
vészhelyzetben fegyver nélküli önvédelemre is használható. A legtöbb esetben a
testünket, a kezünket, a lábunkat, a könyökünket stb. használjuk, hogy
legyőzzük ellenfelünket. Ugyanakkor a körülményekkel összhangban használhatunk
fegyvereket is, mint például Bo, Sai, Nunchaku, Tonfa, Weeku, Kama stb. Az
emberek gyakran félreértik a karatét. Amikor azt látják, hogy valaki az öklével
eltör öt deszkát, vagy néhány cserepet, azt gondolják, hogy ez a karate
központi része. Természetesen nem ez áll a középpontban, ez tulajdonképpen
jelentéktelen része a karaténak. Mint más harci művészetek esetében, a karate
igazságát, vagy Tao-ját is csak a végső célnál lehet megérteni és
megvalósítani. Ez a cél pedig túl van a tanításokon, és lehetetlen szavakba
önteni.
2. Hogyan
alakultak ki Ryukyun (Okinaván) a harcművészetek?
A karate egy különleges kifejezés Ryukyun. A karate
a kínai kung-fuból ered. Van néhány könyv a kínai kung-fu eredetéről, tehát nem
zárjuk le a témát ennyivel. Viszont van egy elmélet, miszerint a harcművészetek
az ősi civilizációk kialakulásának időszakában, közép-Ázsiában, valamint
hozzávetőlegesen Törökország területén alakultak ki. Ezután fokozatosan
terjedtek el Kínában. Azonban van egy másik elmélet is, mely szerint a kínai
kung-fu körülbelül 5000 évvel ezelőtt, a Sárga Császár (Huang császár)
uralkodásának idején alakult ki, aki egy virágzó kultúrát épített a Sárga folyó
mentén. Bárhogy legyen is, nem nehéz elképzelni, hogy a harcművészetek őse, az
ember természet adta, küzdelemhez szükséges harci szelleméből ered. A legtöbb
kínai kung-fu stílus például úgy jött létre, hogy leutánozták az állatok, ill.
madarak harcát. Ez látható a különböző stílusok elnevezéséből is, mint a Tigris
stílus, Oroszlán stílus, Majom stílus, Kutya stílus, Daru stílus stb. Nem
sokkal később a kínai kung-fu déli és északi iskolára szakadt. Ezek még tovább bomlottak
Neija és Waija stílusokra. A Neija defenzív harcművészet és főként a lágyság
jellemzi. A Wudang kung-fu (például a Taichi) tipikusan Neija. A Waija
agresszív harci művészet, fő jellegzetessége a keménység. A Shaolin kung-fu,
melyet Henan provinciában, a Songshang hegység, Shaolin Templomában
fejlesztettek ki, tipikusan Waija stílusú. Később a Tang és a Song dinasztia
korában sok kiváló kungfu harcost találunk. Számos nézet van arról, hogy a karate
hogyan alakult ki Ryukyun (Okinaván), de egyiket sem támasztják alá történelmi bizonyítékok.
Ezen témát illetően még nem találtuk meg a helyes következtetést. Három fő
nézet van, nevezetesen: a 36 kínai bevándorló, az Oshima Jegyzések és a Keicho
periódus rendeletei. Ezek egyszerű leírása következik:
(1) 36
kínai bevándorló 1392-ben (hatalmon a Ming dinasztia)
A Fujien tartományból 36 kínai bevándorló érkezett
Ryukyu-ra, akik bemutatták a karatét a szigeten.
(2) Oshima
Jegyzetek
1762-ben a Ryukyu Királyság egyik kereskedő hajója
heves viharba került Oshima, Tosa partjainál (a mai Kochi prefektúra
területén), miközben Satsuma (mai Kagoshima prefektúra) felé tartottak. A hajó
egyik magas rangú tisztviselője, Shiohira Pechin, nagyon intelligens ember
volt. Őt Choki Tobe segítette, aki az Oshimán élő értelmiségiek közé tartozott.
Tobe írta le azokat az érdekes történeteket, amelyeket Shiohira mesélt a Ryukyu
Királyságról. Ezeket az írásokat nevezzük az Oshima Jegyzeteknek. Az Oshima
jegyzetek 3. kötetében találunk
feljegyzést arról, hogy „Koshankun, egy kungfu harcos Ryukyura (Okinavára)
érkezett Kínából, aki magával hozta a tanítványait is.” A Jegyzetek szerint
abban az időben még „Kumiaijitsu”-nak hívták a harcművészetet, nem pedig
karaténak. Ezek a feljegyzések számítanak a leghitelesebb irodalmi forrásnak.
(3) A
Keicho korszakban hozott rendelet (1609, a Keicho korszak 14. éve)
A Satsuma (mai Kagoshima) területén hatalmon lévő
Shimazu klán betört a Ryukyu Királyságba, és megtiltották az ott élő embereknek
a fegyverviselést. Néhányan úgy gondolják, hogy a karate a kegyetlen elnyomás
hatására alakult ki, míg mások úgy vélik, hogy a karate Kínából került
Okinawára, és nem helyi találmány. Véleményem szerint megfontolandó tézis, hogy
a karate kínai és olyan okinawai harcművészetek („Te”) összeolvadásából alakult
ki, amelyek már régóta léteztek. Ezáltal a karate rendkívüli módon fejlődött,
ami még a mai napig is tart az harcművészet ésszerű csiszolgatása mellett. A karate
kialakulásával kapcsolatos különböző nézetek gyakran téveszmék, és nem éri meg
foglalkozni velük.
Amint az előbb említettem, nem rendelkezünk konkrét
és meggyőző forrással. Mindenesetre a karate hosszú éveken keresztül fejlődött,
változott és javult.
3. Karate a
múltban
Nem tudjuk biztosan, hogy honnan ered a „karate”
elnevezés, de az biztos, hogy mostanában keletkezett. A régi időkben „Te”-nek
hívták. Akkor az emberek még titokban gyakorolták a karatét, a mesterek csupán
a legjobb tanítványaiknak tanítottak néhány haladó katát az összes kata küzül.
Ha nem volt megfelelő tanítványuk, senkinek sem tanították meg ezeket a
katákat, így azok a feledés mélyébe kerültek. Ezáltal rengeteg olyan kata
létezett, amelyet nem adtak tovább. A Meiji korszak (1868-1912) közepe felé
kiemelkedő mesterek úgy döntöttek, hogy megtörik ezt a fajta ősi titokzatosságot.
A karate elérhetővé vált a nyilvánosság számára, és hamar elismerte a
társadalom. Ez volt a karate fejlődésének hajnala. A gyorsan változó kultúrával
összhangban, a karatét testnevelési formaként is elismerték, és iskolai
tantárgyként szerepelt. A karate végsősoron társadalmi jóváhagyást kapott.
4. Hogyan
tanítsunk karatét?
A szájhagyomány szerint a régi időkben a karate
tanításának fő irányelvét az önvédelmi technikák tanítása képezte. Azzal a
jelmondattal, hogy „a karatéban nincs első támadás”, a tanárok erkölcsi normát
is próbálták adni a tanítványaiknak. Ennek ellenére azt hallottam, hogy a
tanítványok hajlamosak elhanyagolni ezeket az elveket a való világban. A karatetanítás
módszertana az idő előrehaladtával fokozatosan fejlődött. Mi már abbahagytuk és
eltöröltük az úgynevezett „először a test, utána az elme” elvet, ezt a nem
helyes hagyományt. A harci művészetek Tao-ja felé, vagyis az igazi karate felé
vettük az irányt. Végtére megszületett a helyes jelmondat: „először az elme,
utána a test”, ami azt is mutatja, hogy a karate és a Zen ebben azonosnak
tekinthető. A következő emberek vesznek részt a karate tanításában az Okinawa
prefektúrán belül és azon kívül:
Prefekturán belül: Kentsu Yabu, Chomo Hanashiro,
Chotoku Kyan, Anbun Tokuda, Juhatsu Kyoda, Choshin Chibana, Jinsei Kamiya, Shinpan Gusukuma, Seiko Higa, Kamado Nakasone,
Jin-an Shinzato, Chojun Miyagi
Prefektúrán kívül: Gichin Funakoshi, Choki Motobu,
Kenwa Mabuni, Masaru Sawayama, Sanyu Sakai, Moden Yabiku, Jizaburo Miki,
Yasuhiro Konishi, Shinji Sato, Mizuho Mutsu, Kamesuke Higaonna, Shinjun Otsuka,
Shin Taira, Koki Shiroma, Kanbun Uechi
5. Ryu-k,
vagyis karate stílusok
Számos nézet létezik a stílusokkal kapcsolatban itt
Ryukyun (Okinawán), de ezek csupán találgatások mindenféle konkrét tudományos
alátámasztás vagy bizonyíték nélkül. Ennek tekintetében nem csoda, hogy úgy
érezzük: csak tapogatunk a sötétben. Az egyik elterjedt nézet szerint a karatét
két stílusra bonthatjuk: a Shorin-Ryura és a Shorei-Ryura. Azt állítják, hogy
az előbbi a zömök, míg utóbbi a vékonyabb emberekhez illik. Mindemellett több
tanulmány is bizonyította ezen nézet téves mivoltát. Mindössze egy olyan nézet
van, amelynek hihetünk, ez pedig a következő: 1828-ban (Kínában a Ching
dinasztia volt hatalmon) a felmenőink megismerkedtek egy kungfu stílussal,
amely a kínai Fujien tartományból származott. Folytatták ennek tanulmányozását
és kialakították a Goju-Ryut. Még a mai nap is létezik egy orthodox csoport,
aki ezt az eredeti és autentikus Goju-Ryu karatét viszi tovább.
6. A karate jellemzői
Íme, néhány fontos pontja a karaténak:
(1) A karate
gyakorlásához nem szükséges nagy terem vagy tágas terület.
(2) Magadtól is gyakorolhatod a karatét, de más
emberekkel együtt, csoportot alkotva is lehet.
(3) Nem szükséges hosszú órákat töltened a karate
gyakorlásával.
(4) Választhatsz olyan katát, ami megfelel a fizikai
adottságaidnak, erődnek, és ezt gyakorolhatod nemtől ill. kortól függetlenül.
(5) Nem szükséges sok pénzt költened a
felszerelésre, a karatét egyszerű eszközökkel (pl. makiwarával), de ezek nélkül
is gyakorolhatod.
(6) A karate hatékony módja az
egészségfejlesztésnek. Rengeteg olyan karatéka van, aki egészséges és sokáig
él.
(7) A fejben és a valóságban végzett edzéssel
fejlesztheted a jellemedet és fékezhetetlen szellemet szerezhetsz.
7. A
karate-do jövője
A karate titkos tanítása a múlté, már új szelek
fújnak: a karatét nyilvánosan, hivatalosan lehet gyakorolni, tanítani és tanulni.
A karate jövője fényesnek ígérkezik. Kihasználva a lehetőséget, be kell
fejeznünk, hogy a karatét úgy hirdessük, mint egy titokzatos, varázslatos
harcművészet, ami egy kis szigetről, a Ryukyuról származik. Nyitnunk kell a
tömegek felé és el kell fogadnunk a kritikát, a véleményeket és más kitűnő
harcművészek tanulmányait. A jövőben muszáj lesz kifejlesztenünk egy
védőfelszerelést a biztonságos karateversenyek érdekében, ahogy ez más
küzdősportokban is van, és ezáltal a karate a japán harci művészetek egyike
lehet. Mára a karate-do széleskörben elterjedt Japán területén, ahol rengeteg
ember odaadóan tanulja a karatét. De Japánon kívül is nagy népszerűségnek
örvend ez a harcművészet. A tokiói egyetem egyik diplomás hallgatója volt az,
aki Európába vitte, most ott propagálja és tanulja a karate-dot. 1934 májusában
meghívást kaptam a Hawaii-szigetekre ottani okinawai emberektől és egy
újságcégtől, hogy terjesszem és tanítsam a karate-dot, azóta több klub is nyílt
a szigeten. Visszautalva az előzőkre, a karate-do mára nem csak egy japán
harcművészet, hanem egyike a nemzetközi harcművészeteknek is.
8. A karate
tanításmódszertana
Mivel minden embernek különböző adottságai vannak,
az izomfejlesztés az saját izomzattól függően eltérő. Ebből adódóan először
„felkészítő gyakorlatokat” végzünk, hogy bemelegítsük az izmainkat a karate
technikák könnyebb elvégzése érdekében. Utána következnek az „alapkaták”, a „kiegészítő
gyakorlatok”, a „kaishu katák” és a „kumite gyakorlás”. Mi így tanítjuk a
karatét.
(1)
Felkészítő gyakorlatok: Testünk minden izmát megmozgatjuk, hogy növeljük azok nyúlékonyságát,
erejét és kitartását. Ezek után gyakoroljuk az alapkatákat, név szerint: a
Sanchint, a Tenshot és a Naifanchit. Katázás után megismételjük a felkészítő
gyakorlatokat, hogy pihenjenek az izmaink, emellett légzőgyakorlatokat végzünk
és kis pihenőt tartunk.
(2)
Alapkaták (Sanchin, Tensho, Naifanchi): Ezen katák gyakorlása során pontosan
vesszük fel a pozíciókat és megtanuljuk a helyes légzést. Lehetőségünk van
arra, hogy harmonikusan növeljük vagy éppen csökkentsük a végrehajtás erejét. A
katázás során erőteljes fizikumra és a harcoshoz illő szilárd akaratra tehetünk
szert.
(3)
Kiegészítő gyakorlatok: Ezen gyakorlatblokk arra hivatott, hogy felkészítsen
minket a kaishu katák megtanulására és azok helyes eljárására. Minden
testrészünket átmozgatjuk sajátos mozdulatokkal. Különböző eszközökkel is
dolgozunk, hogy növeljük a teljes test ill. egy-egy testrész erejét.
(4) Kaishu
kata (a katáink az alapkaták nélkül): Manapság 20-30 katánk is van, neveik
eltérőek a különböző megalkotóknak köszönhetően. Maga a kata védekező és támadó
technikák helyes sorrendben történő végrehajtását jelenti. Ezek a mozdulatok
sokfelé irányulhatnak, ebben kicsit hasonlít a gimnasztikához. A katát úgy kell
végrehajtanunk, hogy az elménk és a testünk erejét összhangban használjuk,
azzal a technikai céllal, hogy megtanuljuk az összekötés-kioldás elvét.
(5) Kumite
gyakorlás: Szétbontjuk az eddig tanult kaishu katákat, és olyan technikákat
tanulunk, amelyek megjelentek ezekben a katákban. Hogy megértsük ennek
technikai célját: támadó és védekező technikákat gyakorlunk olyan küzdőszellemmel,
mintha az egy éles szituáció lenne.
A
következőképpen összegezném: Az elme és a test együttműködése az alapkaták
gyakorlásából ered, ezek a Sanchin, a Tansho és a Naifanchi. A harci szellemet
a támadó technikák elsajátítása során fejlesztjük, amely a kaishu katák és a kumite
helyes gyakorlásával lehetséges.
Chojun Miyagi, 1936
Angol nyelvről fordította, Halmai Barbara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése