Néha érdemes kicsit megállnunk és visszatekinteni a mögöttünk lévő időre. Tíz év. Ennyi idő telt el azóta, hogy először jártunk Udinében Masaji Taira senseinél. Akkor még nem is sejtettük, hogy ez egy mérföldkő lesz a karate gyakorlásunk útján. Szinte pontosan tíz esztendő telt el azóta, hogy első alkalommal találkoztunk a senseiel. Emlékszem erősen készültünk egy PDF alapú könyvből, hogy képben legyünk ezen a nemzetközi találkozón. De a „nyak-topp” komputer az első tizenöt percben lefagyott nálam. Persze Moninger sensei mondta ezt nekem már az utazás alatt, hogy a sensei egyszerűen ki fogja „lúgozni” az agyamat, de hittem is meg nem is. Azt hiszem ezt csak azok érthetik meg igazán, akik jártak Taira senseinél. Ezek után az első gondolatom az volt, hogy ezt soha nem tudnám megtanulni, de hála Andrea Buttazzoni senseinek ez máshogy alakult. Ő végig mellettem/tünk állt és támogatott ezen az úton.
A világunk néha nem egy egyszerű hely. A világjárvány után most ismét Udinében volt lehetőségünk tanulni és vizsgázni. Örömmel jelenthetem, hogy sikeresen abszolváltuk a következő szintet: jómagam ötödik, míg János barátom a negyedik dan követelményét teljesítettük. Bár úgy érzem sok „mókus-munkát” kell még elvégeznünk, hogy igazán szintet léphessünk. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Taira senseinek, hogy egy új dimenzióját nyitotta meg előttem a Gojunak, Andrea Buttazzoni senseinek a hatalmas szívért, ami elindított az úton, Aivaras Engelaitis senseinek a sok-sok információért, amit az online FB. videóiból nyertünk és végül, de nem utolsó sorban barátomnak és tanítványomnak Molnár Jánosnak a „kódok feltöréséért” és a közös gyakorlásért.
Domo arigato gozaimashita!
