Az egész egy álommal kezdődött. 1982 szeptemberében
kezdtem el karatét gyakorolni és ahogy haladtam az úton, egyszer csak megjelent
egy kívánság, amely csak jóval később vált céllá: szeretnék ellátogatni a
karate-do szülőföldjére. Ez számomra abban az időben Japánt jelentette. Ma már
tudom, hogy Okinawa jelenleg is Japánhoz tartozik, de volt idő amikor független
királyságként működött. Talán azért is tér el a kultúrája a Japán főszigetétől.
Továbbá a pusztakezes harcművészet onnan került a főszigetre. De nem erről
szerettem volna írni.
Jóval később 2018-ban Molnár János
tanítványommal, barátommal valóra váltva a fentiekben leírt elképzelést,
megvalósult az okinawai tanulmányút, mely hatalmas kulturális és szakmai élmény
volt számunkra. Amikor hazautaztunk akkor még nem gondoltam, hogy a következő
év őszén Miguel Da Luz az Okinawa Times-tól Emailben felkér egy exkluzív
interjúra. Melynek örömmel tettem eleget így karácsonyi meglepetésként ide is
postázta az aktuális lapszámot.
 |
2022-ben ismét levelet kaptam Migueltől és
azzal az örömhírrel állt elő, hogy az eddig megjelent cikkek, amik a világ
különböző pontjain élő okinawai karatét gyakorló mesterekről és az általuk
vezettet csapatokról szólnak egy exkluzív kiadványban, könyv formájában is
megjelenik és ebben is helyet kapott a Ten-Shin Dojo csapata. Ez a könyv az
elmúlt héten végre hozzám is megérkezett és arra gondoltam megosztom veletek is
ezt az örömhírt!
Azt hiszem, ha a karate utam kezdetén, vagy
akár pár évvel ezelőtt azt mondja valaki nekem, hogy ilyen rendkívüli
megtiszteltetésben lesz részem, valószínűleg kinevetem, de ha nem is nevettem
volna nagy valószínűséggel érdekesen néztem volna rá. De van úgy, hogy az élet
kegyes hozzánk, ha elég kitartóan tesszük a dolgunkat.
Dōmo arigatō gozaimasu Miguel Da Luz!
Zárásul következzen itt egy rövid részlet a kiadványból: „Mit hozott számodra a karate? Azt gondolom a karate egy út, ami elsősorban önmagunk mélyebb megismerésére szolgál és csak másodsorban önvédelem és harci rendszer. Legalábbis számomra ez egy önismereti út. Nagyon érdekesnek találom, hogy ennyi év elteltével is találok benne új megismerésre érdemes dolgokat.
Mi érdekel/foglalkoztat Taira Sensei
Goju-ryu-jában? Taira sensei karatéja
nem egy könnyen járható út és itt elsősorban a katákban található mozdulatok
alkalmazásait – bunkai – értem. Azt gondolom nagyon nyitottnak és alázatosnak
kell lenni, ha valaki ilyen nézőpontból szeretné tanulmányozni az iskolánk
katáinak alkalmazásait, de mindenképp megéri feltörni a kódot és paradigmát
váltani. Viszont, ha ez már megtörtént soha nem lesz semmi ugyanolyan a
karatéban, mint azelőtt. Egy hasonlattal élve, ha már egyszer kinyúlt a pulóver
soha nem fog visszazsugorodni az eredeti méretére. Ilyen az elménk is, amit
egyszer „megfertőzött” sensei az alkalmazásaival. De nagyon kevesen vagyunk,
akik elég nyitottak egy ilyen minőségi szemléletváltásra. Nekem sem sikerült
volna, ha Andrea Buttazzoni sensei nem támogat ebben. Az első időben annyira
frusztrált az egész, hogy teljesen elvetettem még a gondolatát is, hogy
mélyebben belenézzek Taira sensei karatéjába. Nagyon hálás vagyok a sorsnak,
hogy találkoztam ezekkel a kiemelkedő tanítókkal.”
