A küzdelmi állásukról
TACHI-KATA
Az állásunk küzdelem közben laza mozgékony legyen. Ehhez
az kell, hogy az elülső lábfej enyhén befelé álljon. Állásunk rövidebb legyen
az alapiskolában megszokottnál. A testsúlyunk az elülső és hátulsó lábakon fele-fele
arányban oszlik el. A
hátsó lábfejünk negyvenöt fokos szögben előre fele mutat. Lábainkat térdhajlatban behajlítva tartjuk, olyan a testérzet
mintha lábunk egy hatalmas rugó lenne, amit enyhén összenyomva tartunk. Ez
biztosítja a gyors, dinamikus mozgást. A testsúlyunkat helyezzük a talp
párnáinkra így a sarkak enyhén elemelkednek a talajtól. Gulyás mester anno azt
mondta – egy cigarettás papírt be lehet tenni a sarok és a talaj közé.
Bruce Lee egyszer a következőket nyilatkozta egy honkongi
újságírónak:
„- Nem hiszek a stílus szóban. A harcot illetően a dolgok csak akkor
változnak majd meg, ha háromkarú és négylábú emberekkel állunk majd szemben,
tehát tőlünk alapvetően különböző felépítésűekkel. az egyes stílusok űzőit
éppen a végtelen számú stílus választja el egymástól: a boksz az ököl számára,
a dzsúdó a dobások számára és így tovább. a stílusok uralkodnak. A stílus
megalkotója hipotéziseket állít fel, amelyek növendékei számára nagyon gyorsan
bibliává válnak. Az emberek azért használnak különböző stílusokat, mert
különböző biológiai és szellemi struktúrával születnek. Amikor ön japán harci
stílust követ, ezzel japán szellemiséget fejez ki, és nem a sajátját. meg kell
ismernie önmagát, hogy kiderítse, melyik stílus felel meg leginkább az ön
személyiségének. Honnan lehet ezt tudni? Az ütés pillanatában érezni kell az
ütést, teljes harmóniában kell vele lennie!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése